Mindig Ő jár a fejemben…
2011 december 15. | Szerző: Bolyhoska
Annyira szerettem volna még az ünnepek előtt érezni az illatát, de minden reményem szertefoszlott ezzel kapcsoltban.
Hihetetlen mennyire hiányzik, nem csak a szemem sír miatta, a lelkem is..
Most nem tudom eldönteni, megéri-e vajon ez a sok szenvedés, vagy jobb lenne ha lezárnám ezt a kapcsolatot, és a jövőben csak érzelem nélküli, kizárólag a szexre alapuló kalandokba mennék bele..
Nem jó ez sehogy sem..nem találtam meg még mindig azt a megoldást, amit keresek, ami boldoggá tenne anélkül, hogy közben másokat megbántsak…
Várakozás
2011 december 12. | Szerző: Bolyhoska
Már több mint egy hónapja nem láttam Őt, nem éreztem az ölelését, a csókjait…
Tudtam hogy hiányozni fog, de azt nem lehetett előre érezni hogy ez milyen fájó tud lenni. A legrosszabb, hogy most még néhány hónapig nem tudunk találkozni. Ez nagyon hosszú idő, most még elképzelni sem tudom mi lesz velünk addig.
Vajon megmaradnak az egymás iránt érzett felfokozott vágyaink? Amikor eszembe jut nap mint nap, ugyanazt a gyengéd szeretetet érzem iránta mint eddig. Amikor levelet váltunk egymással, úgy érzem, mintha vele lennék olyankor. Amikor pedig telefonon beszélünk, megszűnik körülöttem a világ…
Csak reménykedni tudok, hogy valamikor ott folytathatjuk majd, ahol egykor abbahagytuk…
Az érem másik oldala
2011 november 17. | Szerző: Bolyhoska
Közben persze nem állt meg a hétköznapi életem, továbbra is anyuka, feleség és dolgozó nő vagyok.
Most mintha két életem lenne, és én nagyon élvezem mindkettőt.
Mindig is szerettem családos anyuka lenni, örömmel tölt el, hogy értük dolgozhatok nap mint nap. Ők az életem értelme. Mindenképp az első helyen a család áll, hisz én döntöttem így annak idején, hogy gyerekeket szeretnék, amíg élek és létezem, semmi nem lehet fontosabb náluk.
Jól érzem most így magam, bár vannak napok, amikor nagyon nehéz ez lelkileg. De az én választásom volt, el kell viselnem minden kínját a hazugságoknak, azért a pár óra boldogságért…
A mi zenénk
2011 november 16. | Szerző: Bolyhoska
A legutóbbi randevúnkról hazajövet ez a dal szólt a rádióban…azóta sem megy ki a fejemből, vele együtt beleégett az emlékeimbe…
A negyedik
2011 november 15. | Szerző: Bolyhoska
A kezdeti forgatókönyv ugyanaz.. közösségi oldal, ismerkedés, beszélgetés..
Ez nagyon bejön nekem…
Meg kell hogy mondjam, az eddigi kapcsolataim során nem a külső játszotta a legnagyobb szerepet, igazából nem tetszett túlságosan egyik partnerem sem.
Nos, Ő most kárpótolt ezért…bajusz, őszülő halánték, 10 évvel idősebb nálam…mindig ilyen férfiról álmodtam.
Röpke 2 hónapos ismerkedés után, végre semmi nem állt az útjába, hogy személyesen is megismerjük egymást. Nagyon vártuk mindketten azt a pillanatot amikor végre ott állunk egymással szemben.
Igazán feledhetetlen délutánt töltöttünk egymás karjaiban, ami után mindketten úgy gondoltuk,hogy ennek a kapcsolatnak folytatódnia kell.
Már az első találkozás után éreztem, hogy vele más mint azelőtt. Vele nem csak a szexről szól, hanem az érzelmekről is. Nehéz volt magamban helyre tenni, hogy valójában mit is érzek iránta, és nagyon vártam a következő találkozást.
Egy hónap elteltével, ismét a karjaiban lehettem. Őrült szenvedéllyel szerettük egymást órákon át…akkor és ott éreztem, hogy végem van, nem tudok és nem is akarok többé ellenállni ennek a férfinak.
Szerencsére, Ő is egészen hasonlóan érzett irántam, nagyon jól megértettük egymást mindenben, és terveztük a következő találkát.
Elég messze lakunk egymástól és egyéb okok miatt is, nincs lehetőségünk túl sűrűn együtt lenni.
A harmadik randevú előtt már meglehetősen türelmetlen voltam, minden nap, minden pillanatban csak Ő járt a fejemben, minden porcikám őrülten kívánta Őt.
Ahogy a szemébe néztem akkor reggel, mikor újra láthattam, egészen különös érzés fogott el iránta.. abban pillanatban csak Ő és én léteztem a világon..
Soha nem volt még részem ilyen gyengéden őrült, érzelmekkel teli szeretkezésben…
Szeretem Őt…bár nem szerelem ez, inkább valami egészen mély, őszinte vonzódás iránta, egy olyan férfi iránt, aki meg tudja nekem adni azt a figyelmet és törődést, ami nélkül nem tudok létezni.
Olyan jó érzés, hogy Ő van nekem, és én lehetek neki….
A harmadik
2011 november 15. | Szerző: Bolyhoska
Mindig akkor akad az ember útjába valaki, amikor nem is számít rá…
Nyár volt, tele családi eseménnyel, nem terveztem semmiféle külön programot magamnak, mert tudtam hogy most úgysem tudnám megoldani.
Aztán az egyik közösségi portálon belebotlottam valakibe, akivel rögtön az első mondatok után teljesen megértettük egymást. Nem beszélt félre, elmondta hogy Ő szeretőt keres magának, a felesége beleegyezésével. Nagyon meglepett amikor elmesélte, hogy ők nem féltékenykednek egymásra, meg tudnak beszélni otthon minden ezzel kapcsolatos dolgot.
Kíváncsivá tett, és mivel egy nap éppen arrafelé voltdolgom ahol Ő dolgozik, megbeszéltünk egy rövid személyes találkozót.
Beültünk egy kávézóba, és kellemesen elbeszélgettünk egymással.
Teljesen irigy lettem rá, hogy nekik ilyen jól működik ez a házasság, nekem meg titkolóznom kell…
Úgy váltunk el, hogy Ő nagyon szeretne velem találkozni még, de én nem ígértem neki semmit, tisztában volt az én családi helyzetemmel…
Valami egész véletlen csoda folytán, egy hét múlva együtt töltöttünk egy délelőttöt..
Nagyon kedvesen, figyelmesen, igazi férfiként viselkedett velem, ami persze nekem nagyon jól esett, hiszen éppen ez az, ami hiányzik most az életemből…
Azóta is sokat levelezünk egymással, Ő várja a következő randevút velem, pedig én elmondtam, hogy nem tervezek vele hosszabb távon.
Ő viszont nagyon kitartóan udvarol továbbra is, ki tudja majd milyen eredménnyel….
A második
2011 november 8. | Szerző: Bolyhoska
Ez a randevú egészen váratlanul és meglehetősen gyorsan zajlott.
Volt valaki, akivel már hónapok óta leveleztem, sok mindent elmeséltünk egymásnak a saját életünkről, a személyes találkozó viszont nem került szóba közöttünk, mivel elég messze laktunk egymástól.
Külsőleg nem is nagyon jött be nekem ez a srác, viszont nagyon jókat tudtunk egymással beszélgetni.
Egyik ilyen késő esti beszélgetés alkalmával, mikor elmeséltem hogy egyedül vagyok otthon, azt mondta, akkor most van itt az ideje, hogy találkozzunk. Azt gondoltam, viccel, hiszen tényleg nem terveztünk randevút sosem egymással.
Aztán hamar kiderült, hogy Ő egészen komolyan gondolja, eljönne hozzám.
Nem gondolkoztam túl sokat rajta, belementem…
Másnap éjjel a megbeszéltek szerint, ott volt nálam, órákat autózott miattam, hogy találkozhassunk.
Persze nem a lakásban fogadtam Őt, egy mellékutcában beszálltam a kocsijába, és elmentünk egy csendes helyre.
Élőben is ugyanolyan kedves és figyelmes partner volt mint a levelezéseink során.
Néhány órás együttlét után elköszöntünk egymástól, majd az elkövetkező hetekben és hónapokban ugyanúgy folytattuk tovább a levelezést, mint ezelőtt…
Az első
2011 október 31. | Szerző: Bolyhoska
Nehezen jött össze a legelső alkalom, talán nem jött még el az ideje akkor…
Hónapokon át tartó beszélgetés után jutottunk el odáig, hogy megtesszük azt a lépést, ami mindkettőnknek ismeretlen volt még.
Fiatalabb volt nálam a srác, pedig soha nem érdekeltek a nálam fiatalabbak. Ő mégis olyan szórakoztatóan gyerekes volt, nem is vettük komolyan egymást, aztán mégiscsak a közös randinkat tervezgettük.
Eljött az a nap reggele…felöltözve vártam az indulást, miután a család a többi tagja is elment otthonról, mentem volna én is…már az ajtóban álltunk, mikor az egyik gyermekem hirtelen rosszul lett. Otthon maradtunk mindketten..
Nagyon csalódott voltam, de aztán beletörődtem, hogy nekem még ez sem sikerül…
Pár héttel később megpróbálkoztunk újra.
Az első óra azzal telt, hogy igyekeztünk mindenféléről beszélgetni, miközben mindkettőnk arra várt, hogy történjen már valami…
Aztán ő bátrabb volt, mellém ült, magához húzott és végre megcsókolt…
Innen már nem volt megállás, belefeledkeztünk egymásba, egy új és ismeretlen érzésbe.
A következő alkalommal már sokkal felszabadultabb volt mindkettőnk. Aztán egyre jobb és jobb lett együtt…
Hónapokon át találkozgattunk, aztán a nyár elején megbeszéltünk egy búcsúrandit, ami csak a nyár végéig szól és majd ősszel újra találkozunk.
Egy éjjel, mikor egyedül voltam itthon, elmentünk együtt kocsikázni. Megálltunk egy csendes helyen, és ott az autó hátsó ülésén órákon át őrült szenvedéllyel élveztük egymás társaságát. Tudtuk hogy egy pár hónapig nem találkozunk majd, jól akartunk lakni egymással.
Csodálatos éjszaka volt.
A sors úgy hozta, hogy azóta sem találkoztunk egymással.
Eljött a szeptember, kerestük egymást, beszélgettünk..
Megismerkedett valaki mással, mint ahogy én is. Én nagyon vártam az újbóli találkozást, de ő meghátrált..
Biztos vagyok benne, hogy látjuk még egymást, ha majd újra eljön az ideje…
A folytatás
2011 október 14. | Szerző: Bolyhoska
A héten egy feledhetetlen délelőttöt töltöttem együtt valakivel, aki már nem az első szeretőm…
Annyira szükségem van ezekre a percekre, nagyon hiányzott már hogy vele lehessek.
Hiányzik az, hogy valaki csak rám figyeljen, csak az én kívánságaimat lesse és megadja nekem mindazt amire nagyon szükségem van.
Azt hiszem már nagyon régen fordult velem elő hogy ilyen felszabadultan jól érezzem magam valakivel.
Feltöltődtem az elkövetkező hetekre…
BÚÉK
2012 január 1. | Szerző: Bolyhoska
Tavaly ilyenkor még csak nem is sejtettem mennyi új kalandban lesz majd részem az év folyamán.
Egy számomra eddig ismeretlen világ tárult fel előttem, nem leszek már soha az, aki ezelőtt voltam, örökre megváltozott az életem.
Érzem, hogy még több izgalmakkal teli élmény vár rám, szeretném tökéletesen átélni minden pillanatát a rám váró csodáknak.
Hagyom hogy az élet tovasodorjon magával minden szépségével és szenvedésével együtt…
Oldal ajánlása emailben
X