Megint egy kis tervezgetés
2012 március 13. | Szerző: Bolyhoska
Nekifutunk újra…sokadszor… mert kell nekem ez a férfi, minél elérhetetlenebb, annál jobban.
Pedig azt érzem sokszor, hogy csak nekem fontos a találkozásunk, ő mindig olyan nyugodt és megfontolt, nem mutatja ki az érzéseit, de én tudom és érzem hogy ő is ugyan úgy vágyik rám, mert amikor kimondja végre hogy mennyire imád, akkor biztosan tudom hogy tényleg ezt érzi.
Több mint 4 hónapja nem találkoztunk…azt biztosan tudom, hogy soha többet senki kedvéért nem kezdek ilyen kapcsolatba. Nem is értem hogy lehet egy távkapcsolatot fenntartani, én nem tudok. Nekem nagyon szenvedős hónapok voltak ezek, és ha már ennyit kibírtam, nem akarom feladni, pedig talán az lenne a könnyebbik megoldás.
Most akkor célba véve a jövő hét, de már csak akkor tudom elhinni a találkozást ha túl vagyunk rajta.
Nem merek már belegondolni sem, azt érzem nem bírok ki még egy csalódást. Persze az ember annyi mindent kibír ha muszáj, őérte meg különösen.
A holnap
2012 március 8. | Szerző: Bolyhoska
Telefonon beszéltünk ma, kellett hogy hallhassam a hangját. Egyszerűen nem lehet rá haragudni, csak a melegség tölti el a szívem ha rá gondolok.
Elképzelni sem tudom mi lesz a kettőnk kapcsolatából az idő múlásával, ez valami ismeretlen érzés a számomra, úgy szeretni valakit hogy szinte alig ismerjük egymást, és csak néhány órát töltöttünk együtt a megismerkedésünk óta eltelt 8 hónap alatt.
Az a pár óra mégis megéri ezt a sok vívódást és várakozást, mert se előtte, se azóta nem találkoztam senkivel, aki ennyire megérintette volna a lelkem.
Úgy érzem minden nap, mintha itt lenne velem, csak épp a testi érintkezés hiányzik, a vele való együttlét pedig pótólhatatlanul nagy űrt hagy bennem.
Nem tudok lemondani róla, éreznem kell újra a csókjait, a simogatását, a közelségét,
mert csak mellette érezhetem úgy hogy igazán az lehetek, aki valójában vagyok.
Egy kis csalódás
2012 március 7. | Szerző: Bolyhoska
Megpróbálok nem arra gondolni, hogy most vele kellene hogy legyek…Minden olyan simán alakult, túl szép is lett volna…
Elvégre ne felejtsük el, hogy én egy férjezett anyuka vagyok, aki épp arról panaszkodik hogy nem tud találkozni a szeretőjével…
Vele sikerült megbeszélnem, hogy mi miért és mért így történt. A lelkem kicsit megnyugodott, az életnek mennie kell tovább, ez van, vagy elfogadom, vagy szenvedek.
Maradtam annál a választásnál, hogy beletörődőm, a mai napot igyekszem túlélni valami másra gondolva, aztán holnaptól minden folytatódik ott, ahol eddig is tartottunk, várom a következő lehetőséget, hogy vele lehessek.
Nem jön…
2012 március 6. | Szerző: Bolyhoska
Tegnap a mennyekben jártam, ma a pokolban érzem magam…
Nem tudunk találkozni holnap…egy világ dőlt bennem össze. Bármi oka legyen is hogy nem jön, azon már nem segít hogy a szívemet teljesen összetörte.
Most már könnyem sincs, csak ez a tehetetlenség őrjít meg teljesen..
Miért??
Őrület
2012 március 5. | Szerző: Bolyhoska
Kezdem úgy érezni magam mint aki megtébolyult, és nem ura önmagának.
Ezen a héten találkozni fogok vele…Hosszú hónapok óta erre várok, és most hogy eljött a pillanat, nem tudok uralkodni az érzéseimen.
Sírnom kell attól a gondolattól is hogy újra átölelhetem , és attól is, ha az jut eszembe, mi van ha mégsem sikerül találkoznunk.
Nem éreztem magam így még soha, hihetetlen miket vált ki belőlem ez az ember. Magam sem tudom mért ragaszkodok hozzá ennyire, de valami őrült szenvedély vonz hozzá, a testem és a lelkem is egyaránt kívánja őt.
Már csak néhány nap, és újra eggyé olvadhatok vele, olyan érzés ez, amilyen még nem volt soha senki mással.
Nem tudok most másra gondolni, csak rá, és arra hogy mennyire akarom őt..lényegtelenné vált minden egyéb, az is hogy tudom nem szabadna ezt tennem, de én mégis úgy érzem, ez most csak az én életem, ennyi jár nekem…
Szerelmesek napja
2012 február 15. | Szerző: Bolyhoska
Ez a Valentin nap nem tett jót nekem..
Amúgy sem szeretem az érzelgős ünnepeket, a születésnapomon is igyekeztem hamar túlesni, felnőtt létemre nem tudom kezelni az ilyen helyzeteket, amikor én vagyok a középpontban.
Szóval tegnap óta nem térek még magamhoz, pedig tulajdonképpen semmi különös nem történt, csak felköszöntött, beszélgettünk, miközben a szívem majd megszakadt egy öleléséért. Nem is értem hogy hiányozhat ennyire valaki..
Ma reggel mikor végre egyedül maradtam, nem bírtam tovább könnyek nélkül, nem bírom ezt az egész helyzetet elviselni.
A jövő hónapban talán végre láthatom újra, érezhetem azt a csókot, ahogy tényleg nem csókol senki más.
Hát ezt jól elintéztem magamnak…az elején azért sokkal könnyebbnek tűnt, ennyire mély érzésekkel nem számoltam.
Ha eddig kibírtam valahogy, ezt a kis időt még igyekszem átvészelni, nagyon kell már egy személyes találkozás ahhoz, hogy tisztában legyek vele, mit érzek és mit szeretnék…
Csalódás
2012 január 24. | Szerző: Bolyhoska
Azt hiszem kénytelen leszek tudomásul venni, hogy ő kevésbé ragaszkodik hozzám, mint én őhozzá.
Ha annyira vágyna rám, mint ahogy én vágyom, nem létezne számára akadály, hogy találkozni tudjunk. Én bármit megtennék hogy láthassam, de ő nem jön.
Úgy érzem most fogtam fel teljesen, hogy mikor azt mondta lassan három hónappal ezelőtt, hogy most tavaszig nem láthatjuk egymást, az tényleg így lesz. Nem hittem el hogy komolyan gondolja, és kibírja ilyen hosszú ideig nélkülem…
Nekem lassan megváltoznak az érzéseim, annyi minden játszódott le a lelkemben ez idő alatt, és nem tudom mi lesz még ezután. Most csalódást érezek és haragot.
Ez a fajta távkapcsolat nem nekem való, el kell döntenem hogyan tovább…
Már két hónapja..
2012 január 6. | Szerző: Bolyhoska
Azt gondoltam, könnyebek lesznek a napok, ha nem gondolok rá olyan sokat, nem írok neki minden nap, és megpróbálok kalandozni egy kicsit másfelé. Beszéltünk is erről egymással, hogy élje mindenki a saját életét amíg távol vagyunk egymástól. Persze ezt sokkal könnyebb volt elméletben, mint a valóságban…
Megbeszéltem egy ismerkedős randevút valakivel, fél óra volt talán az egész. Aztán abban maradtunk,hogy egy hét múlva randizunk újra, hosszabb időre. Számtalan gondolat fordult meg a fejemben ez alatt az egy hét alatt, aztán végül lemondtam a találkát…
Nem vágyom senki másra csak őrá…Őrülten hiányzik az ölelése, a csókjai, nem tudja ezt feledtetni velem senki sem…
Először fordul velem elő, hogy valaki ilyen érzelmeket váltson ki belőlem…nem marad más mint a tehetetlen várakozás, hogy aztán majd annál édesebb legyen a viszontlátás…
Újra együtt
2012 március 21. | Szerző: Bolyhoska
Hát mégis csak eljött ez a nap is…
Újra érezhettük egymást, olyan hosszú idő után… Nem térek még magamhoz, álomvilágban érzem magam, pedig most tényleg megtörtént.
Oldal ajánlása emailben
X