Felejteni kellene…
2012 június 12. | Szerző: Bolyhoska |
Randira hívott megint, és én most először nemet tudtam mondani.
Nem akarom érezni tovább ezt a sok szenvedést amit a hiánya és az okoz, hogy nem érzem azt hogy ugyanúgy viszont akarna engem mint én őt.
Nagyon remélem hogy idővel könnyebb lesz, mert most nagyon nehéz. Nem kellene foglalkoznom már vele, de mindig itt van a gondolataimban.
Várom hogy az idő megoldja helyettem, nehezen múlik az érzés iránta…
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szia! Helyesen cselekedtél! Tudom, mennyire fáj és nehéz, de hosszú távon jó döntés volt… Ugyanebben a cipőben járok. Nem gondolta, hogy megunom az önzését és én szakítok, “pedig” én szeretem.. Este írt, hogy dicsekedjen az új kocsijával, de engem már hidegen hagy.. Pár óráig rossz volt, mert tudja, hogyan kell felkavarnia.. (és nem a kocsi miatt, hanem az elvei bántanak) Most próbálok tanulni, dolgozni, új életet kezdeni.. Rendet tenni a lakásban, a szívemben, a lelkemben elsősorban. Fel a fejjel és sok szerencsét, erőt kívánok Neked! üdv.: Kata
Köszönöm! Úgy érzem most eltávolodott tőlem annyira, hogy meg tudjam tenni. Még vitázok magammal is, hogy megbánom majd, de most hallgatok az eszemre a szívem helyett. Minden szépet neked is!
Köszönöm!